Már olyan sokat cikkeztek arról, hogy mitől jó egy Karácsony. A jó ételektől, csak a Karácsonyra jellemző illatoktól, a pillanattól, az ajándékoktól, a gyerekek boldog kacagásától, a kedvesünk szemének csillogásától? Egyéni a válasz: kit, mikor, mi érint meg.
Számomra a Karácsony mindig misztikum-forrás, benne a legnagyobb misztikummal: a Karácsonyfával. Mikor a kislányomnak első igazi kapcsolata lett a Fával, minden egyes díszt megtapogatott kicsi ujjaival. Belemosolygott a piros üveggömbbe, rálehelt és hatalmasokat kacagott. Aztán a következő évben is megvizsgálta a díszeket, kimondta a nevüket, majd az azt követő évben is komoly vizsgálat tárgyát képezték a különböző függők. Ekkor éleslátásnak köszönhetően megkérdezte, hogy lehet, hogy minden évben ugyanolyan a Karácsonyfa? Ugyanolyan a mérete, ugyanazok a díszek vannak rajta?
Egy történet
Elmeséltem neki, hogy az Angyalkák figyelik, mikor kezdenek a tűlevelek lehullani, aztán elviszik a fát, de nem ám a hónuk alá csapva, hogy eltörjenek a gyönyörű díszek, hanem összezsugorítva akkorára, hogy elférjen a tenyerükben, majd beállítják a sok szép fenyőfát név szerint egy polcra. Ekkor megnyugodott. Ő ezt a fát akarta jövőre is és az utána következő években is.
Aztán mikor nagyobb lett és megtudta, hogy a szülei az éjszaka leple alatt díszítik a Fát, nem kellett kérni, hogy ne árulja el ezt a húgának. Sőt, ő tiltotta meg nekünk. Egy-két gömböt a késő este ellenére még elalvás előtt felrakott, mintha ő lenne az Angyalka, aki hozza a Fát és ez nagyon tetszett neki. Aztán mikor másnap a húga meglátta a Fát és ugyanúgy vizsgálgatta a díszeket, és kérdezte, hogyan lehet ugyanolyan minden évben, a Nagyobb már kész volt a válasszal. Mi pedig a férjemmel mosolyogva összenéztünk. Abban az évben ez volt a legboldogabb pillanat!
Mikor a Karácsonyfát díszítjük, most már a gyerekekkel közösen, mindig elmesélik nekünk nevetve ezt a történetet. És amikor felraknak egy-egy díszt, kuncogva mondják, most ők az Angyalkák. Tréfából megkérdezem, hogy zsugorítani is tudják-e a Fát. Ilyenkor elővesznek egy csillagszórót és varázsigéket mondanak. Boldogok és vidámak. Úgy érzem nekem, mint kétgyermekes anyukának az a „feladatom”, hogy ezt a misztikumot biztosítsam a családnak, a lányaimnak. És ők el is várják tőlem.
Mit adhat a Karácsony?
Hány embertől hallom, hogy nem szereti a Karácsonyt. Unalmas. Mindig ugyanazok a filmek mennek a tévében, ugyanolyan szirupos minden. Nem tudom, hogy ők igazán boldog emberek-e.
Sokan a fantáziájukat abban élik ki, hogy minden évben másmilyen színű vagy stílusú a dekoráció. Lányomat látva, megfogalmaztam magamban, hogy a Karácsonyban pont az állandósága a szép. Ez az időszak kiszakít a megszokott kerékvágásból és lelassít. Azzal, hogy minden évben ugyanarra a helyre tesszük, az ugyanolyan méretű és ugyanúgy feldíszített fát, nem is vesszük észre, de hagyományt teremtettünk. Próbál egy pillanatra visszatenni a kiindulópontra az élet nagy társasjátékában, hogy ne feledjük azt, hogy honnan jöttünk. Csak az a kérdés észrevesszük-e ezt? Persze néha megunjuk és szeretnénk már mást, de valahogy a Hagyomány nem hagyja magát. Mindig talál egy hangadót, aki nem szeretne más színt, aki nem akar nagyobb fát, környezetkímélőbb műfenyőt. Végül marad minden változatlanul, s ha szerencsések vagyunk, mi is ugyanazt a hagyományt teremtő évet élnénk évről évre újra.
De nemcsak a Karácsonyfához ragaszkodunk, hanem az ételekhez, a játékokhoz, a filmekhez, a sétához, a baráti beszélgetésekhez, a karácsonyi miséhez, stb. ami csakis a Karácsonyhoz köthető.
Gondoljuk át, nézzünk magunkba, nekünk mit ad a Karácsony? És mit örökítünk át ebből a gyerekeinkbe? Kell-e változtatni valamit? Néha nagyon egyszerű dolgokon múlik a változás. Mikor a lányom kért, hogy most én legyek az Angyalka, és úgy rakjam fel a díszt a Fára ahogy lenni szokott, igazán akkor szippantott be a Karácsony.
Békés Karácsonyt Mindenkinek!
