Régen óvták a tüzet. Központi szerepet töltött be egy törzs életében, körülülték, vigyáztak rá. Meleget nyújtott a hideg napokon, védelmet adott a vadállatoktól. A tűz segítségével könnyebben ejthették el a zsákmányukat, megsüthették rajta a húsokat. Az őskorban nem otthon várta vissza a vadászokat, hanem a család, a közösség és a tűz. A nomád életvitel mellett a család beköltözött a sátorba. A tűz a középpontba került és a család élete e körül zajlott. Pár ezer évet ugorva az időben, a lakótér bár formát vált – hiszen a letelepedéssel együtt otthonaink kerek sátrait elhagyjuk -, de a tűz még mindig központi helyen van. Még a dédszüleink életében is így van, gondoljunk csak a régi parasztházakra, ahol a tűzhely a ház közepén maradt. Szerepe némileg módosult, de továbbra is a meleget biztosítja és az élelemmel kapcsolatos teendőket segíti.
Nincs már szükség tűzre?
Az időtengelyen továbbhaladva azt tapasztalhatjuk, hogy otthonunk átalakulása felgyorsul. Már nem egyetlen térből áll, minden fontosabb tevékenység külön-külön helyiséget kap. A konyha kikerül a középpontból, a család központi helye inkább a nappali vagy az étkező lesz. A konyha perifériára szorul. A modernizációval a tűz szerepe is átalakul. A tűz ezentúl nem a hidegtől és a vadállatoktól véd meg, és nem egyetlen forrása meleg ételeinknek. Sőt! Egy modern háztartás „tökéletesen” működik a tűz jelenléte nélkül is. A főzéssel kapcsolatos tevékenység szétbomlik munkafolyamataira. A tűzhely már csak a nevében szolgál a tűz helyének. Az indukciós- vagy elektromos főzőlapok, a mikrohullámú sütők teljesen átveszik ezt a szerepet. Ha a tűzre gondolunk, inkább a tűzesetek jutnak eszünkbe, és nem a védelmet nyújtó tűz. Talán vissza kellene állítani a konyhát és a tüzet a lakásunk közepére? Nem hinném, hogy ez lenne a cél, ugyanúgy, ahogy már sátorban sem szeretnénk lakni. Egyszerűen más élethelyzetben élünk jelenleg, és ezt tükrözi a lakásunk. A tűz védelmező szerepét átvette a házunk fala, a melegítő szerepet a különféle fűtési rendszerek, és a már említett főzéshez sem kell feltétlenül nyílt tűz.
Miért nincs a lakás közepén a konyha?
Vajon teljesen kiszorult az életünkből a tűz? A fizikai értelmében talán igen, de más értelmében nem. Ha megkérdezem az embereket, hol tartózkodnak legtöbbet, szinte mindenki a konyha-étkező párosra voksol. Lehet, hogy nem lehet látni az otthonokban a lobogó tüzet, de kétségtelen, hogy az ezt képviselő térnek, vagyis a konyhának családösszetartó szerepe mit sem változott az idők során. Persze fel lehet tenni a kérdést, miért került el a középpontról a konyha és a tűz? Egyrészt a lakás méreteinek a változása miatt. Ha továbbra is középen maradna a konyha, nem lenne kapcsolata a külvilággal, hiszen helyiségek sora venné körül, nem lehetne jól szellőztetni. Másrészt a társadalmi normák átalakulás is befolyásolta a lakótér-használat változását. A nappali sok esetben a reprezentatívabb énünket mutatja, míg a konyha-étkező a meghittebb, a kevésbé kitárulkozó énünkbe enged bepillantást. Jobban tükröz minket, hiszen ott nem kell megfelelni senkinek sem. Oda mást nem engedünk be.
Mi következik mindebből?
Ha megértjük a folyamat lényegét, akkor megértjük azt is, hogy milyen fontos mindez. Ha valaki úgy érzi, hogy a család nem elég összetartó, érdemes tudatosan a konyha-étkezőre koncentrálnia. Több olyan házban is jártam, ahol nem volt a lakás része a konyha. A nyári konyhában oldották meg télen-nyáron a főzést. Mindegyik lakásban gond volt a családi összetartozással. Egyszerűen nem találták meg a hangot vagy a kommunikáció veszekedésbe fulladt, már ha egyáltalán szóba álltak egymással. A legdurvább esetben amit tapasztaltam, késsel akartak egymásnak menni. Nem is tudatosul bennünk mennyire fontos része az életünknek a tűz. Ezek az esetek erre hívják fel a figyelmünket. Ha tűz természetesen „része” az otthonunknak, akkor „a természet nem kényszerül kiegyenlítésre”.
Kapcsolat a külvilággal
A konyha, mint fontos tartózkodási hely kell, hogy ablakkal rendelkezzen. Legyen kapcsolata a külvilággal, a természettel, ezáltal szabadabbnak érezzük magunkat benne. A konyhai tevékenységeket is könnyebben, gyorsabban, nagyobb örömmel végezzük el egy nagyobb ablakkal rendelkező konyhában, mint egy zártabb vagy csak a szellőzést szolgáló magasban lévő kicsiny ablak mellett. A börtön inkább jut eszünkbe, mint a családi összetartozás. Aki tehát úgy érzi, hogy a család rabja, annak érdemes megvizsgálnia alaposabban a konyhájának kapcsolatát a külvilággal.
Végezetül, hadd adjak egy tanácsot azoknak, akiknek problémájuk a tűzzel. Mivel az ősöktől hordozzuk a tűz iránti vonzalmunkat és ez az évezredek alatt mit sem csillapodott, más formát kell keresni hát kielégítésére. Ilyenkor próbáljunk meg legalább mécseseket, gyertyákat használni a mindennapokban.
A cikk a Kineziológia magazin 2014. augusztusi számában jelent meg.
