A konyha jelentős szerepet tölt be a legtöbb ember életében, hiszen ez az a hely, amely arra hivatott, hogy támogassa egészséges táplálkozásunkat. Azt hiszem, nem kell magyarázni, ha fontos számodra, hogy mivel táplálod magad, akkor jelentősége van annak is, hogy hol és milyen körülmények között készíted el ételed. Ezért mindig nagy fontosságot tulajdonítok a konyha kialakításának.
Azok számára, akik a konyhájukban terveznek valamilyen nagyobb átalakítást, néhány szempontot szeretnék megmutatni, hogyan is gondolkodjunk, hogy ne szaladjunk el a végletek irányába. Kezdjük először a méretével. Munkám során többször is előfordult – elsősorban a ház tervezésénél –, hogy a megrendelő a konyha méretére a „jó nagy” vagy éppen az „eléggé kicsi” kifejezést használta. Valljuk be, ez eléggé szubjektív. Én magam a „kézre álló” kifejezést preferálom ez ügyben.
Túl kicsi konyha
Gondoljuk végig, mit takarhat az „elég kicsi konyha” kifejezés. Jó pár filmben láttunk ehhez köthető jelenetet: reggel a feleség álmosan kibotorkál a konyhába, hogy a napindító kávéját elkészítse, közben a párja is megérkezik. Éppen belép a minimálra kialakított helyiségbe, hogy elinduljon az ő napja is, s mivel még koordinálatlanok a mozdulataik, a hely pedig szűkös, a felső szekrény ajtaja éppen fejbe találja a férfit. Nem tudom, hogy megfigyeltétek-e, de ezekben a filmekben mindig elválnak a szereplők.
De félretéve a tréfát, nézzük a statisztikát! A háztartási balesetek leggyakrabban a konyhában érnek minket. Ne feledjük hát, a konyha veszélyes üzem! A balesetek elkerülése végett a minimális meghatározásnál mindenképpen figyelembe kell vennünk a minimális fizikai, ergonómiai méreteket is! Így például a szekrényajtók, fiókok nyílását, azaz ezek nyitott állapotában is kell teret hagyni a kényelmes közlekedésnek! Ezért is érdemes átgondolni, hogy egy nagyon kicsi konyha valójában mennyire legyen kicsi.
Túl nagy konyha
A túl nagyra méretezett konyhával az a problémám, hogy a méreténél fogva messze lehetnek egymástól a különböző munkaállomások. A szekrények, pultok, konyhai berendezések között túl nagy távolságot kell megtenni. Egy főzés során így nemcsak a kilométerünk lesz meg, de ha az ételkészítés egyes fázisai között sokat vándorlunk az étellel, egyúttal a súlyzóedzést is lezavarjuk.
A másik gondolatom a nagy konyhával kapcsolatban, hogy mivel rakjuk tele a többméternyi hosszú szekrényt. Valóban szükségünk van minden művelethez külön háztartási gépre, edényre? Mi nők arról vagyunk híresek, hogy egyszerűsíteni tudjuk a dolgokat, a túlbonyolítást hagyjuk a férfiakra. Tehát gondoljunk erre… és a hátrahagyott „ökológiai lábnyomunkra” a fölösleges gépek vásárlásakor.
Technológiai sorrend
Közel száz évvel ezelőtt a konyhában a lejárt útvonalat vizsgálva tapasztalati úton megalkottak egy sorrendet. Ahhoz, hogy ne összevissza rohangálva végezzük el a teendőinket, hanem legyen benne rendszer, a mai napig ezt a sorrendet használjuk. A technológiai sorrendnek nevezett útvonal a következő: hűtő, mosogató, tűzhely. Logikája, hogy először berakjuk a hűtőbe a megvásárolt ételt, aztán feldolgozás során kivesszük, megmossuk, majd megfőzzük vagy megsütjük. Így tudjuk a munkánkat a legkisebb mozgással, a leghatékonyabban, a legkevesebb idő alatt elvégezni. Persze az állomások előtt, után és között munkapultnak kell lenni, hiszen például a hűtőbe be-, illetve kirakandó alapanyagokat is először legtöbbször a közelbe helyezzük. Ugyanígy a tűzhely mellett is szükséges hely a már előkészített alapanyag, fűszer stb. számára, vagy ha hirtelen le kell húzni a lábost a tűzről, mert fel kell vennünk a telefont, vagy csengettek. A mosatlant sem feltétlen a mosogatóba vagy a mosogatógépbe rakjuk rögtön, hanem előtte egy munkafelületre tesszük a köztes munkavégzés miatt.
Világítás, szellőzés
A konyha megvilágítása nagyon fontos, a rosszul megvilágított konyha pedig kifejezetten balesetveszélyes! A leggyakrabban használt munkaeszközünk a kés. Nem az a lényeg, hogy konyhánk a központi világítás miatt verőfényben ússzon, közben pedig a munkavégzés alatt testünkkel árnyékoljuk a tevékenységet, amelyet éppen végzünk. A központi mellett szükséges helyi megvilágítást is alkalmaznunk. Elsősorban azokat a munkaállomásoknak kell helyi világítást kapniuk, amelyeknél a legtöbb tevékenységet végezzük. Ilyen például a mosogató, a gyakran használt munkapult. A szekrényben megbújó fényforrás inkább hangulatjavító, mintsem munkát támogató.
Az ablak nemcsak a természetes világítást adja, de gondoskodik a természetes szellőzésről is. Nem értem, hogy sokan miért helyezik szívesen a konyhájukat ablaktalan helyiségbe, mintha az egy mellék(es) helyiség lenne. Van elszívó és jó fényerejű izzó, mondják. Nem értek ezzel egyet. Ha van lehetőségünk, akkor mindenképpen biztosítsuk a természetes világítást és szellőzést a konyhánknak!
A tűzhely védelme
A tűz védelme ősidőkből hozott szokás, melyet érdemes a konyhánkba is figyelembe venni. A tűzhely elhelyezésénél több szempontot is döntő. A gázégő esetén huzatmentes helyet kell keresnünk, nehogy a légáramlat elfújja lángot, vagy rosszabb esetben tüzet okozzon. Ezért se az ablak alá, se az ajtó mellé, se huzatos helyre nem tehetjük a gáztűzhelyt. Az azonban minden típusú tűzhely esetében igaz, hogy ablak alatt elhelyezve a szellőztetés nem megoldott a rotyogó ételtől. Lehet, hogy ezt sokan megmosolyogják, de láttam már rá példát, többet is. Legjobb helye egy védettebb sarokban vagy ahhoz közel lenne, hisz a balesetveszély a tűzhely mellett a legnagyobb. Megégethetjük, leforrázhatjuk magunkat. Nagyon oda kell figyelni hát a konyhán belüli elhelyezésére!
Életspirál
Hadd mutassak be olyan szempontot még, amelyet elsősorban a spirituálisabb olvasók értékelhetnek. E lap olvasóinak biztosan nem újdonság, ha az életspirált említem. Csak emlékeztetőül írom, az életspirál iránya az óra járásával megegyező irány. Ha az étel elkészítéséhez a konyhai állomásokat teljes tudatossággal ennek az iránynak a figyelembevételével alakítottuk ki (természetesen szem előtt tartva a technológiai sorrendet), akkor nemcsak hatékonyabban készítjük el ételeinket, de az ételeink is energiadúsabbak lesznek.
A tekintet iránya
A védikus elgondolás szerint, ha főzés közben az energiaáramlások irányával szemben állunk, azaz északnak, északkeletnek vagy keletnek fordulva, akkor kapjuk meg azt az energiát, amelynek hatására ráérzünk a főzés esszenciájára. Ilyenkor jobban rááll a kezünk (a tudatunk) a készítendő ételre, és érzékeljünk, mely alkotóelemből mennyit tegyünk bele, hogy még ízletesebb legyen.
Talán nehéznek tűnhet minden elvet betartva egy optimális konyhát megtervezni. De ha megadjuk konyhánknak a kellő hangsúlyt, figyelembe véve az építészeti és környezeti adottságokat, nemcsak könnyebben, gyorsabban tudunk jobb minőségű ételt készíteni, hanem többet is adhatunk általa magunknak, a családunknak. Mert a konyha több mint egy hely, ahol főzni lehet. A konyha – főleg egy jó helyen lévő, jó elrendezettségű – egybetartja a családot, összeköti a barátokat.
Szincsák Anna
mérnök, térrendezési tanácsadó, oktató
A cikk megjelent a Kineziológia Magazin 46. számában
