Mindegy hová, csak el az otthontól? Érezted már úgy, hogy képtelen voltál bemenni a saját boldogságot jelentő otthonodba?
Egy átlagos család keveset tartózkodik otthonában: napközben a szülők dolgoznak, gyermek(ek) az iskolában, így az estékre és a hétvégére koncentrálódik a családi élet. Ekkor kell átélnünk a közös eseményeket, de ekkor kell megbeszélnünk a családot érintő fontosabb dolgokat is. Érdekes módon a pozitív eseményeket leginkább lakásunkon kívül éljük meg. Egy utazás, egy színházi- vagy zenei élmény, a sporttevékenység mind-mind otthonon kívüli események. Ezzel szemben a házimunka, a tanulás otthonra maradt nemszeretem tevékenység. Gondoljunk bele mennyi vita forrása rávenni gyerekünket otthon a tanulásra és a házimunkára, fáradt társunkat az aktuális feladatokra. De nemcsak ezek okozhatják hajlékunkban a feszültséget, hanem a konfliktus négy fal közötti átbeszélése is, amivel igyekszünk megvárni az esti órát.
Konfliktusunk lenyomata
Ha sokáig élünk egy adott térben, az ott megélt összes élmény lenyomata megjelenik. Mindegy, hogy pozitív vagy konfliktussal, vitákkal terhelt az élmény, ott zizeg körülöttünk. Legszembetűnőbb akkor, mikor belépünk az otthonunk ajtaján, és a térbe lépve ismét felvesszük ezeket az energiákat, mely egyformán emlékeztetnek örömeinkre, mint a vitáinkra, a drámáinkra, a szomorú-, idegőrlő-, olykor kilátástalan helyzetünkre. Kinek-kinek melyikből van több. Mint Holle-anyó meséjében a lusta lányra a kapuban hulló szurokeső, ugyanígy hullik ránk is az ajtóban ezek összessége egy érzés, egy hangulat formájában. És mindaz, ami ezt előhívja: a TÉR. A tér a maga érzéseivel, a benne elhelyezett tárgyaival, színeivel. Ez a küszöb-effektus.
Mi történik velünk?
Ha túl sok konfliktus-élmény ért minket egy adott lakásban, egy idő után valamilyen mentális zavart veszünk észre magunkon. Nem tudjuk, mi okozza levertségünket, depressziónkat, szorongásunkat, keressük az okát, de hiába. Hibáztathatjuk társunkat vagy az életet mindezekért, pedig nem történt más, csak telítődtünk a tér visszajelzéseivel. Mikor már annyi minden adódott össze egy adott térben, oly sok szélsőséges érzelmet éltünk meg, akkor egy idő után ezek együttes súlya ránk nehezedik. És ez olykor elviselhetetlen. De mit lehet tenni? Cseréljük le a családot, a gondjainkat vagy egyszerűen csak meneküljünk el? Nem! De cselekedjünk sürgősen!
Mit tehetünk?
Először is a tudatosság a legfontosabb. Tudatosítsuk magunkba, hogy a TÉR képes begyűjteni és tárolni a benne keletkezett információkat. Ugyanúgy vitáinkat, feszültségeinket, mint ahogy pozitív dolgainkat is. Elemezzük ki, mit raktunk bele terünkbe az elmúlt 2-5 év alatt és ha már a tudatosság szintjére emeltük, kezdjünk el azon gondolkodni, milyen úton tudjuk azt elérni, hogy az otthonunkba belépve ne a szurokeső, hanem az aranyeső fogadjon. Gondoljuk át, hogyan tudunk másképpen létezni terünkben. Nézzük ebből a szempontból magunkat. A lakás energiájának átalakítására én két lehetőséget látok: egyrészt a konfliktusos dolgainkat nem otthon intézzük el, másrészt pedig terünket átalakítjuk pozitív rezgésűvé.
A pozitív tér kialakítása
A lakásunk terének pozitívvá alakításához legegyszerűbb és leggyorsabb segítség a mécsessel vagy füstölővel történő tértisztítás. Érdemes akár napi szinten is csinálni, de egy-egy betegség, probléma esetén mindenféleképpen ajánlatos. Ez sajnos önmagában még nem alakítja át a tér energiáját, muszáj bevonni embereket, akik segítségünkre lesznek ebben. A családi filmnézések, társasjátékok a gyerkőccel, baráti beszélgetések, vacsorameghívások, közös főzések, szomszéd áthívása, a különböző ünnepek mélyebb megünneplése, stb. mind-mind segíthet átalakítani a tér hangulatát. Az otthon végzett hobbi akár egyedül, akár hobbitársakkal együtt, a nevetés, a vidám, vicces, kedves dolgok tovább töltik a teret.
Átrendezés
Szintén egy azonnali megoldást jelenthet az átrendezés. Bútoraink tologatása nem kerül pénzbe, csak némi fizikai munkába. Nézzük meg a lehetőségeinket, mit hogyan lehet arrébb rakni vagy megcserélni. Például a fotel és a kanapé cseréjével, az étkezőasztal 90 fokos elfordításával, könyves polc másik falra rakásával, megváltozik nemcsak a lakásunk hangulata, de a mienk is. A nehéz bútorok cseréje előtt érdemes lemérni, hogy mit hová tudunk tenni, illetve hívjunk segítséget. A textília a legnagyobb felület a fal után. A függöny lecserélése, egy-két újabb, divatosabb párnahuzat, pléd, virág is nagyon jól tudja fokozni a hatást. A képekről se feledkezzünk meg! Tartalmát érdemes frissíteni. Cél, hogy megújuljon a lakásunk. Mintha kicseréltük volna!
Konfliktusos dolgok kezelése
A fentiekből már kiderült, hogy mennyire fontos, hogy az otthon töltött időt ne csak problémakezelésre használjuk. Na jó, de akkor hogyan oldjuk meg a problémáinkat? – lehet feltenni a kérdést. Érdemes kipróbálni, hogy egy nagyobb probléma esetén a gyerektől és főleg a lakóhelytől távol gondoljuk át a tennivalókat. Nemcsak a házunktól távolodunk el ezáltal, de nagyobb rálátásunk lesz a helyzetünkre. Kisebb problémánál pedig érdemes keresni egy olyan közeli helyet például parkot, erdőt, ahol egy séta keretében a párunkkal közösen vagy akár egyedül is átgondoljuk a helyzetet. De lehet ez egy étterem is, amelyet mindig csak arra használunk, hogy ott beszéljük át dolgainkat. Ha ezt be tudjuk tartani, nem terheljük otthonunk energiáját a negatív gondolatainkkal. Otthagyjuk azokat a parkban, az erdőben vagy éppen az étteremben.
Selejtezés
A selejtezés szükségességét nem győzöm hangsúlyozni. A nem használt, a törött holmik energiája tovább rontják a tér minőségét. A selejtezés segíthet az energiájukat eltávolítani a térből. Vonatkozik ez mindenre, ami fellelhető a lakásban: bútorra, tárgyra, textíliára. Különösen érdemes szomorú eseményhez köthető vagy a szomorú témájú, hangulatú tárgyakat, képeket lecserélni. Minden, ami húzhatja saját vagy valamely családtagunk energiáját, annak mennie kell. Nem szabad nézni, hogy kitől kaptuk. A nagynénitől kapott divatja múlt vázát is el kell ajándékozni vagy kidobni, és nem szabad azzal foglalkozni, hogy ellenőrzi-e vagy sem. Legyünk tudatosak! Legyen fontosabb, hogy jól érezzük magunkat, mint hogy ki mit fog szólni.
Otthonunkra úgy kell tekintenünk, mint boldogságunk, nyugalmunk színterére. De ne csak a saját szemszögünkből vizsgáljuk meg, hanem társunk és gyermekünk szemszögéből is. Nézzük meg a gyerekünk hogyan éli meg az otthon eltöltött időt: iskolában van, utazik, otthon végre pihenni szeretne, azt csinálni, amihez éppen kedve van. Engedjük ezt? Nem emlékszik majd úgy vissza a gyerekkori otthonára úgy, mint a tanulásra és rendrakásra állóan felszólító figyelmeztetések tárházára?
A fenti gondolatok irányadóak. Mindenkinek magának kell eldönteni, hogy mennyi tudatosságot visz az életében. Ne felejtsük el azonban, a lakás visszatükröz mindent. És egy könnyebb boldogabb élet kulcsa a kezünkben van!
Megjelent a Kineziológiai Magazin 33. számában
